Brianna Versei

Évszakok

Kedves Blogom!

Ezt a verset egyértelműen az Évszakokról írtam. :) Tessék kommentelni!!! Így nem tudom, kinek mi a véleménye? :D Költő/író vagyok-e, vagy csak próbálkozok, vagy ne is próbálkozzak? ^^;;

Évszakok

Tavasz van, melegszik az idő,
Madár csiripel, kellemes a levegő.
Lágy dalát hallom a madár párnak,
Kik szerelmesen, dalolva szállnak.
Mindenki szerelmes, boldog, vidám,
Párjával kettesben örömtáncot jár.
Mindenki boldog, szerelmes, vidám,
Csak én vagyok kitaszított leány;
Szomorú, törött szárnyú kismadár,
Ki árva; elvesztette családját.
Tőle a szerencse, boldogság,
Öröm, szerelem távol jár.
Nyár, téged mindenki imád!
Lehet fürdeni, van forróság,
Az emberek szívében boldogság.
De miért is? Nem tudhatom.
Én nem szeretlek, hisz te is tudod.
Az ősz, a tél az én két kedvenc évszakom,
Mert akkor végre én vagyok boldog!
Ősz, tél, mikor jöttök már?
E kismadár titeket várva-vár!
Ha jő az ősz, hozza a levélhullást,
Zivatart, dörgést és villámlást.
A tél hozza a megnyugvást,
Az ősz utáni csendes megújulást.
Fehér, hideg hó, jéghullás,
Angyalka, hóember, Mikulás!
Emiatt szereti a sok gyerek a telet,
Mert jön a karácsony, a szilveszter,
A sok ajándék, hóemberépítés,
Hógolyózás, szánkózás, síelés.
Ősszel és télen kevesebb a szerelmes pár,
Mert hidegben, fagyban nem csinál mást,
Mint a meleg szobában szeretik egymást.
Elrejti előlem őket két kedvenc évszakom.
Hogy magányos szívem - legalább ilyenkor - ne fájjon.

Briannacica 

Pusza!

Álom

Kedves Blogom!

Na, íme egy következő versem. Ez már jobb lett, mint az előző. :D Talán ki is jelenthetem, hogy jó lett. :) De ezt mondjátok el ti.

Álom


Tegnap este csodaszépet álmodtam:
Együtt sétálunk egy közeli parkban,
Kéz a kézben, ölelkezve, boldogan.
Romantikus, önfeledt volt a séta,
Kár, hogy hamar vége szakadt.
A csillagos égen ragyogott a Hold,
S az éj feketéjén át ránk mosolygott.
Menedéket nyújtott sok szerelmesnek,
Kik elbújhattak a világ elől végre.
Kettesben romantikázhattak,
Ifjú szerelmük kivirágoztatva.
Nem számított se eső, se hideg,
Ha fújt a szél, vagy vihar kerekedett.
Csak a két szerelmes létezett,
Én, Ő, Együtt, Szerelemben.

Kéz a kézben, ölelkezve, boldogan.
Együtt sétáltunk egy közeli parkban.
Későre járt, haza ballagtunk.
Otthon várt már pihe-puha ágyunk.
Erőtől duzzadó, izmos karjaidba zártál,
S gondoskodón, gyengéden cirógattál,
Forró csókokkal kényeztettél,
Még a széltől is óvtál, védtél.
Olyan voltál, akár a mesebeli herceg,
Ki hófehér lován jött el értem,
Hogy paripáján elvágtázzon velem,
Mint egy igazi tündérmesében.

Együtt szenderültünk álomba,
Ez volt életem legszebb ábrándja.
S mikor a legboldogabb voltam veled,
Akkor ébresztett az az átkozott vekker!
Hagyhatott volna még aludni, álmodni,
Hogy ne kelljen a valóságra ébredni.

Itt nincsenek hercegek, csodás álmok,
Viszont vannak megállíthatatlan gondok.
Itt a szerelmes párok tipródnak, félnek,
Nem lehetnek egymással, szeretetben,
Nyugalomban, örömben, egy szebb életben,
Sok-sok akadályt kell leküzdeniük,
Miket eléjük tesz elátkozott életük.
De nem adják fel! Nem! Soha!
Mert szerelmükért megéri minden áldozat. 

Nálunk túl sok a negatív, gátló akadály,
Nincs elég erőm csatákat vívni tovább…
Belefáradtam a harcba, a küzdelembe,
Ami ahhoz kell, hogy boldog lehessek.
Este lefekszem, s szépet álmodok rólunk,
Arról a világról, hol ketten együtt vagyunk.

Briannacica

Remélem, tetszett. :) Tessék véleményt írni!!!! Akár jót, akár rosszat, de mindkettőt is lehet. :) Kösziiiii!

Pusza!

Elmúlás

Kedves Blogom!

Íme egy újabb vers. Nem a legjobb, sem hangulatilag, sem hosszúságilag, sem pedig formailag, szerintem. :-/ Sajnos. De az értelme szerint megvan. A tartalma. Ezt egy olyan pillanatomban írtam, amikor rettentően szomorú voltam egy fiú miatt. :-/

Elmúlás

Süt a nap,
Száll a dal,
Csiripelnek a maradak,
Hű, de meleg ez a nap!

Kettesben,
Szerelemben,
A világtól elkülönülten,
Öleljük egymást szeretve!

Boldogság
Tova száll,
Egy pillanat, s tovább áll,
Nem marad egy helyen túl soká’!


Szépség,
Egészség,
Ezután jön halál, s vég,
Vége létnek, nincs többé!


Briannacica

Mint mondtam: nem a legjobb versem, de el lehet olvasni. :)

Pusza!

Első vers

Kedves Blogom!

Első versem hát, nem is tudom, melyik legyen. Egy olyan kéne, ami nagyon-nagyon-nagyon-nagyon jó... :-/ De én magamnak megítélni nem biztos, hogy jól ítélem meg a verseim... :/ Hm... barátok lehet, elfogultak... ^^;; Na, de nézzük csak... Legyen ez a vers:

Ó, én édes szerelmem!

Ó, én édes szerelmem,
Oly megértő vagy, s kedves velem.
Mint bimbózó rózsa virága,
Oly gyönyörű szemed világa.

Vörös ajkad oly édes, mint a méz.
Sóvárogva nézlek, de te nem nézel felém.
Mit vétettem ellened,
Hogy már szinte alig vagy velem?

Kérlek, Vénusz segíts nekünk,
Felvirágoztatni szerelmünk!
Kedvesem, jer velem az Álmok Birodalmába,
Hogy ne legyen a szívem egymagába!

Ezt a verset neked írtam emlékül,
Kérlek, fogadd el szerelmem jeléül.

Briannacica

Ez a legelső vers, amit írtam. Úgy is mondhatnám, ezzel kezdődött el az íróiságom/költőiségem. :) Öcsém meg akarta lepni valamivel a szomszéd lányt (barátnőnek akarta) és én ezt javasoltam neki: írjon egy verset. De mivel ő nem tudott, ezért én írtam, ő meg felolvasta neki. Utána egy ideig jártak is, de aztán a lány elköltözött... :-/ :(

Remélem,  tetszett a vers, s a következő is fog. :) Ha nem, az se baj. Ez csak egy olyan... "magán oldal"... úgymond. :)

Pusza!